"Színházba látogattunk a 4. osztályos szimfóniás tanulókkal a Holdbeli csónakos című előadásra. A gyerekek többsége még nem járt színházba, ezért ez egy nagyon nagy élmény volt számukra. Nagyon várták már az indulást, amikor visszajöttek ebédelésből már akkor mondták, hogy "tanár néni induljunk már most", mondtam, hogy hamarosan indulunk, de a buszt meg kell várnunk. Visszamentek a tanterembe, még ott pakolgattak, játszottak, amikor bementem, hogy megérkezett a busz és indulhatunk, akkor minden gyerek villámsebességgel pakolt be a táskájába és vette a kabátját, hogy indulhatunk is.

Leszálltunk a buszról, mindenki nagyon izgatott volt, próbáltam őket felkészíteni arra, hogy mi vár rájuk odabent, de természetesen nem sikerült mindent átadnom, mert az egyik kislánynak volt egy olyan élménye, hogy "tanár néni tessék elképzelni, bementem a wc-be és a kilincs meg tiszta aranyból volt" :-)

Amikor mondtam neki, hogy az nem arany, hanem réz, akkor nem nagyon értette, csak csendben rám nézett:-)

Az előadás alatt többször rácsodálkoztak a színpadi jelenetekre, amelyekhez hangok is társultak:-)

Hazafelé a buszon néhányan már elfáradtak, de mondták, hogy mennyire jó volt és, hogy nagyon tetszett nekik, menjünk már legközelebb is."

"Nagyon örültek, mikor kihirdettük a koncertlátogatást. Annyira jó volt látni a csillogást a szemekben! Ezért már megérte az egész Szimfónia! Vicces volt, hogy hogy az egyik kislány azt mondta, hogy ő izgul. Kérdeztem miért, erre ő visszakérdezett, hogy mennyi ember előtt kell játszanunk. Azt hitte, mi lépünk fel:) Remélem, egyszer az is eljön, hogy a Kodály Központban szerepelünk velük!

No, ott fejeztem be a blogírást, hogy készülünk a Kodály központba koncertre. Aztán hétvégén jött a hidegzuhany, hogy sajnos betelt a létszám és nem mehetünk. Jaaajjjj... Iskolában kihirdetve, ehhez igazítottak mindent, szülői nyilatkozatok beszedve... Hogy lefújjuk az egész programot, az ki volt zárva. Annyira lelkesek voltak a gyerekek, nem akartunk csalódást okozni nekik. Egy csomó verzió eszembe jutott: adventi vásár, színház, ott a suliban vonósnégyes... De egyik sem tűnt jó megoldásnak. Aztán bevillant, hogy itt dolgozunk együtt zenetanárok jópáran, hát össze kéne szervezni egy kis déli régiós kamarazenekart. Vasárnap levél a kollégáknak, hétfőn helyszínszervezés (Pius templom), szerdán Edinával rohangálás a városban: kottaszerzés, nyomtatás, műsormegbeszélés.

Így jutottunk el odáig, hogy ma fél 10-től próbáltunk, negyed 11-kor pedig már jöttek is a gyerekek. Fuvola, oboa, harsona, prím, szekund, brácsa, bőgő volt a felállás. És volt egy remek karmesterünk. Nagyon jól sikerült! A gyerekek olyanok voltak, mint a kis angyalok. Tátott szájjal hallgatták végig az egészet. Tök csöndben voltak, figyeltek végig és teljesen ámulatba ejtette őket a visszhangos akusztika, ahogy megszólaltak a hangszerek és összecsengett az egész. Teljesen betöltötte a templomot a zene varázsa. Utána még körbesétáltak a templomban, teljesen lenyűgözte őket az épület is.

A „Suzuki Allegro” és a „Skip to my Lou” voltak a sikerdarabok, ezeket mindenki felismerte. :) Jó ötlet volt, hogy Gyuri bemutatta a fúvós hangszereket, hisz a bogádi gyerekek csak vonósokat láttak élőben. Minden fúvós játszott néhány hangot szólóban – ennek is hatalmas sikere volt. Ha nem templomban lettünk volna, az egész lehetett volna interaktívabb is. Majd legközelebb... Folyt. köv.! ;)"