"Az iskola udvarán tartott minikoncert nagy sikert aratott mind az előadók, mind a hallgatók körében. Egyrészt nagyon jóleső érzés volt, hogy a gyerekek saját maguk találták ki, hogy ki kellene menni az udvarra és megmutatni, hogy eddig mit tanultak, másrészt az is önmagáért beszélt, hogy a darab után azt mondták a srácok, hogy izgultak. Ezek mind olyan dolgok, amitől összeszorul az ember szíve. És ez még csak ugye a kezdet."

"Az elmúlt hét sűrű volt. A mindennapi "rutin" feladatok mellett sokat próbáltunk a zenekarral az iskolai bálra, ami tegnap volt.

Talán emlékeztek, milyen hirtelen jött lehetőség volt ez számunkra. Merészség kellett ahhoz, hogy bevállaljunk egy ilyen horderejű fellépést, de ahogy mondani szokták: bátraké a szerencse! Amikor ez a fellépés szóba került, voltak, akik túlzásnak gondolták elvállalni, sőt voltak, akik egyenesen lehetetlennek tartották megcsinálni, de végül örülök, hogy pont nekik volt a legszélesebb a mosolyuk tegnap este, amikor a zenekar játszott és közben a közönség lelkesen, ütemesen tapsolt.

Hogy szakmailag milyen volt? Nem tudom. Én úgy izgultam, hogy alig tudtam másra figyelni, mint arra, hogy egyszerre induljon el a zenekar, menet közben ne boruljon össze, és lehetőleg egyszerre is fejezzük be a számot. Sajnos nincs az a felvétel, ami vissza tudná adni a próbák során való készülődést, a fellépés előtti izgalmat, a szülők kíváncsiságát és velünk való izgulását, a bemutató utáni euforikus érzést! A csapatban való gondolkodás, az egymás iránti tisztelet, a mindenki által elfogadott célért történő közös munka, a felelősség, az egymásra épülés, a bizalom, és még sorolhatnám szinte vég nélkül, mi az, amivel mindannyian gazdagabbak lettünk."