"Ezután elérkezett az általam nagyon várt első zenekari próba: 17 gyerek (11 szimfóniás, 6 zeneiskolás) egy teremben és fújja és üti, ami a keze ügyébe kerül :) Nos igen, hangzavar, na az volt! Egy gyors teremváltás után (mert az elsőben nem fértünk el) elkezdődtek az alapdolgok megmutatása. Lent van a kezem, a hangszer is lent van, felemelem a kezem ti is felemelitek a hangszert.

Az az izgalom a gyerekek arcán, de mindenkién! A próba előtt odajött hozzám egy kislány, aki még csak egyszer fogott a kezébe furulyát és elmondta, hogy hát ő hogy lesz a zenekarban, hiszen nem is ismer még minden hangot. Megnyugtattam semmi gond nem lesz, csak figyeljen Tanár bácsira és bízzon bennem, minden rendben lesz. Úgyis lett, a próba után akkora mosollyal távozott, hogy öröm volt nézni.

Szuper érzés volt még nézni is, ahogy összeálltak a gyerekek és fújták a „Cseh népi tánc”-ot, elképzelni nem tudom mekkora élmény lehetett benne ülni és csinálni:)"

---

"A teremben szinte meg lehetett markolni a kezdeti izgatottságot, amit minden gyerek próbált kontroll alatt tartani. Aztán pedig amikor sikerült először végigjátszanunk a darabot, akkor mindenkiből (bevallom, nem csak a gyerekekből, hanem belőlem is) kiszakadtak az örömkiáltások: MEGTÖRTÉNT!!! Átütöttük a falat!

Nehéz leírnom ezt az érzést. Ez olyan, amit át kell élni. A gyerekek szívükből örültek, mi meg nekik örültünk. Aztán ők meg annak, hogy látták, mi is örülünk... Fülig érő szájjal beszélgettünk még egy óra múlva is. Egyszerűen nem tudtunk nem mosolyogni."

---

"Első körben talán azzal kezdeném, hogy a héten minden este megtalált egy-egy szülő. Kicsit meg voltam illetődve a hallottaktól, mert nagyon nagy szeretettel beszélnek a programról. Látják a változást a gyerekeken. És igen, ez nekem nagyon nagy szó. Nem azzal jön a szülő, hogy ezt és ezt a dalt tanulta meg, hanem hogy jobban tud koncentrálni, gyorsabban tanul, lelkesedik valamiért. El sem tudják mondani, mennyire hálásak és mindenkinek csak ajánlani tudják. Nagyon jól esett!

Az előzőkben leírtakra azért került sor, mert eljutottunk addig, hogy a felsős srácok elkezdtek szálingózni suli után a szabadidejükben hozzám, hogy szeretnének még kicsit zenélni, ha lehet... Természetesen nem vagyok semmi jónak elrontója. Nagyon szívet melengető érzés, hogy minden nap egyre többen jönnek és kihasználják a lehetőséget. És ezt maguktól teszik. Nem mi kértük őket. Csak kedvük van hozzá!"